Eiler Dóra

Kérlek, mutasd be magad!

Eiler Dóra vagyok, keramikus. Az agyaggal való kapcsolatom gyermekkoromban kezdődött és azóta sem tudtam elengedni -mondhatni beleragadtam. Már a középiskolás éveimben éreztem, hogy a kerámia általános formáinak elkészítésében, például vázák, tányérok nem igazán tudok kiteljesedni. Egyetemi éveimben találtam rá a hivatásomra. Azóta olyan tárgyakat készítek, amelyek némileg eltérnek a hagyományos kerámia tárgyaktól (mint például a kerámia bútorok). Szeretném megmutatni, hogy az agyagnak milyen sok felhasználási formája létezik.

Szerinted minek köszönhető, hogy a többszörös túljelentkezés ellenére Téged választott a szakmai zsűri?

Nagyon meglepődtem, amikor bekerültem. Nem gondoltam volna, hogy a gondolkodásmódom vagy a termékeim piacképesek. A mentoraim nagyon sok támogatást, tudást és önbizalmat adtak a folyamat során. Visszatérve a kérdésre: lehet épp az említett „különc” gondolkodásom - ,amitől mindig tartottam és egyfajta hátrányként tekintettem rá- segített a siker elérésében.

Miért választottad ezt a pályát? Mi vonzott az iparágban? Mi különböztet meg téged a többi alkotótól?

Először általános iskolában találkoztam az agyaggal. A továbbtanulással kapcsolatos kérdésekre mindig egyértelműen az volt a válaszom, hogy művészeti iskolában, s kerámia tagozaton szeretnék tanulni. Négy év elteltével ismét aktuálissá vált a kérdés, és úgy éreztem, még mindig nem tudom elengedni ezt az anyagot. Nehéz megmagyarázni, de azt éreztem, hogy nekem az agyaggal dolgom van. Az egyetemen pedig már biztos voltam benne, hogy az agyag és én elválaszthatatlanok vagyunk. A vele való kísérletezés, játék az, ami hajt előre. Sokszor nem a tárgy születik meg először a fejemben, hanem az, hogy milyen eljárási móddal szeretnék éppen kísérletezni. A tárgy csak alakot és teret ad annak a játéknak, amelyet az elkészítés közben átélhetek. Magyarországon a kerámia hagyománya és az a szakmai tudás, amit őseink felhalmoztak rendkívül magas minőségű. Mindig nagy ámulattal néztem a régi nagy mesterek munkáit, így nagyon egyszerű is volt tanulni, inspirálódni belőlük. Ugyanígy rengeteg mai kortárs keramikus, keramikus művész, tárgyalkotó van, akik nagyszerű alkotók és tervezők. Az egyetlen dolog, ami megkülönböztet engem, hogy én más formátumba öltöm a kerámiát a bútoraimon keresztül.

A MOME-n Kerámiatervezést, a Pécsi Tudományegyetemen tárgyalkotást tanultál. Milyen céllal kezdted el a márkád/vállalkozásod építését?

Hiszem, hogy egy tárgy nyújthat többet a puszta funkciójánál. Munkáim során igyekszem olyan tárgyakat létrehozni, amelyek velünk együtt élnek a terünkben, megszólítanak, reflektálnak a világra. Így minden kerámia bútoromhoz vagy tárgyamhoz kapcsolódik egy történet, amelyet a nézőnek vagy a tulajdonosának átad. Szeretném, ha kicsit felfrissítenénk a kerámiáról alkotott képünket.

Tisztában vagyok vele, hogy a tárgyaim fizikálisan nem érhetőek el mindenki számára, viszont bízom abban, hogy kiállításokon vagy az online térben képes vagyok inspirálni másokat, hogy merjenek kilépni a megszokott környezetükből és gondolkodásmódjukból.

Miért jelentkeztél a Talents Mentorporgramra?

Az egyetemi éveim során - mind Pécsen, mind a MOME-n - nagyszerű alapokat kaptam. Viszont úgy éreztem, hogy ugyan megvannak a tökéletesre csiszolt darabok, mégse tudom magamtól összerakni egy egésszé. Ebben segített a Talent mentorprogram. Az egyetemen minden szakmai tudást igyekeztem megszerezni, viszont éreztem, hogy kell egy kis üzleti segítség.

Melyik workshop volt számodra a legkiemelkedőbb és miért?

Azokat a workshopokat éreztem a leghasznosabbnak, ahol egy üzleti vagy marketing szektor kiemelkedő alakjával találkozhattunk, aki előadást tartott nekünk, majd az ezt követően one-to-one alkalmakra is sor került. A Brandbookom létrehozásában legnagyobb segítséget Pajor Zsuzsannától és Chen Mónikától kaptam. Ők inspiráltak a létrehozásában, és az ő feladataik során jutottam el a megoldásaimhoz.

A Solinfo Groupnál, világhírű designbrandek termékei között tölthetted a program gyakorlati szakaszát. Mit tanultál itt a magyar és a nemzetközi márkákról és az iparágról?

A Solinfonál egy nagyszerű marketing csapat hétköznapjaiba láthattam bele. Egyedi feladatok során megtanulhattam milyen fontos megismerni/felismerni a terméket, a brandet és a piacot.

Változott-e az elképzelésed a karriereddel, pályaválasztásoddal kapcsolatban a program hatására? Ha igen, hogyan?

Mindenképp megerősített abban, hogy a szakmám számtalan lehetőséget hordoz magában. Sokszor kételkedtem magamban a mentorprogram előtt, azonban ez mára jelentősen csökkent, bátran kiállok a munkáim és az alkotói/tervezői pályám mellett.  Valamint nagyon fontos, hogy kialakult az alkotói képem, amely felismerésével önazonos és célravezető döntéseket tudok hozni kérdéses helyzetekben.

Hogyan tervezed hasznosítani a mentorprogram során elsajátított ismereteket? Miben fejlődtél a legtöbbet?

Megerősítettem az alapjaimat, meg tudom fogalmazni a víziómat, céljaimat a tárgyaimmal kapcsolatban. Tudom, hol állok jelenleg és azt is, hogy hova szeretnék eljutni. Ami pedig talán a legfontosabb, hogy a legnagyobb kulcspontokat is látom, és felismerem, hogy mit kell tennem a célom érdekében.

Mi az eddigi legnagyobb sikered?

Pályakezdő tervezőként/alkotóként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok mindent élek meg sikernek. Ugyanúgy nagy sikernek tartom azt, hogy a tárgyaim hazatalálnak az első vásárlóimhoz, mint ahogyan egy-egy kiállításon olyan nagy nevek mellé kerülnek, mint Gorka Lívia vagy Schrammel Imre.

Mit üzennél a jövőbeli Talents mentoráltaknak?

Akik még jelentkezés előtt állnak, azt javaslom, ne féljenek leadni a jelentkezésüket. Akiknek esetleg elsőre nem sikerül, ne szomorkodjanak, adják be jövőre is! Akik már bekerültek a programba, azt javaslom, hogy merjenek büszkén kiállni és kérdezni. Ne féljenek a kérdésektől, és ne féljenek megkeresni azt a személyt, aki szerintük segíteni tud. Elvégre a példaképeink is voltak egyszer pályakezdők.