Horváth Orsolya

A TERVEZŐRŐL

A kortárs bútortervezés és művészet határán mozog az alkotó, egyedi, kis szériás darabokat készít, amelyekben a funkcionalitás és a művészi kifejezés egyensúlya érvényesül. Fémmel és textilekkel dolgozik, anyaghasználata és formavilága a kézművesség és az innováció párbeszédéből születik.

Horváth Orsolya a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett mester diplomát, később Brüsszelben egy kortárs művészpáros mellett töltötte szakmai gyakorlatát, ahol új perspektívákat ismerhetett meg a bútortervezés és a művészet határterületein. Több mint 14 éve foglalkozik 3D-s tervezéssel, amely meghatározó része lett az alkotói folyamatának. A virtuális térben való alkotás szabadsága inspirálja, és izgalmas kihívásnak tartja, hogy a digitálisan megálmodott formákat 1:1-ben valós tárgyakká alakítsa. Tervezése során hatással voltak rá a régi, kezdetleges 3D-s modellek, játékok képi világa – ezek a vizuális elemek gyakran visszaköszönnek munkáiban, új kontextusba helyezve a digitális és fizikai tér kapcsolatát.

„Hiszek az egyedi tárgyak jelentőségében, ezért a tömegtermelés helyett az aprólékosan kidolgozott, személyes bútordarabok tervezésére és készítésére helyezem a hangsúlyt. Munkáimat a kortárs formatervezés nyelvén megfogalmazott kísérletezés és anyagkutatás jellemzi – minden egyes darab történetet mesél és új élményt nyújt a térben.”

A KIÁLLÍTOTT TÁRGYRÓL

Idegenekbe vetett hit

A „Idegenekbe vetett hit” egy kétszemélyes pad, amely a bizalom és az emberi kapcsolatok játékos kettősségét vizsgálja. Kialakítása lehetővé teszi, hogy két ember egymásnak dőlve üljön rajta, ami szimbolikusan a másikba vetett hitet fejezi ki. Az ülőfelület mintázata két absztrahált ülőcsontot ábrázol, tovább erősítve a koncepciót.

A pad terve egy virtuális, 3D-s világban készült, és a megvalósítás során kiemelt cél volt, hogy a fizikai tárgy tökéletesen tükrözze az eredeti digitális modellt. Ennek érdekében a tervezés során nagy figyelmet kapott az illesztések precizitása, így a hegesztési forrasztások szinte láthatatlanok maradtak, miközben a szerkezet stabilitása biztosított.

Az anyaghasználat is ezt a kettősséget tükrözi: a puha, könnyed merinógyapjúból és selyemszálakból kézzel szőtt ülőfelület kontrasztot alkot a szinte elmozdíthatatlan, rozsdamentes acél szerkezettel. Ez az anyagi ellentét a törékenység és az erő, a lágyság és a stabilitás közötti dinamikát jeleníti meg, finoman egyensúlyozva a funkcionalitás és a művészi kifejezés között.

KAPCSOLAT

Instagram