Jiang Sziszi

Mivel foglalkozol?

Jiang Sziszi vagyok, nyomottanyag és öltözéktervező. Munkáim meghatározó elemei a tudatosan alkalmazott humor, valamint a vizuális-és verbális gagek, melyek segítségével életemet meghatározó témákat dolgozok fel, mint például a multikulturalizmus. Szívesen használom önironikusan a giccs eszközeit, előszeretettel vizsgálom a különféle nieche szubkultúrák átszivárgását a popkultúrába. Elsősorban a konceptuális és avantgárd divat érdekel, ezen belül az öltözék testhatárokat átrajzoló és átlépő tulajdonságára helyezem a hangsúlyt, melynek során egy viselhető mikrokörnyezet hozható létre. Mindemellett a forma és minta egymásra gyakorolt harmóniája és kakofóniája is foglalkoztat.

Szerinted minek köszönhető, hogy a többszörös túljelentkezés ellenére Téged választott a szakmai zsűri? Mi különböztet meg téged a többi alkotótól?

Úgy gondolom, hogy van igény a munkáim egyediségére, az általam feldolgozott témáknak az őszinte, néhol pimasz narratívájára, amely jóltükrözi generációm kortárs fogyasztóinak attitűdét. A tervezési utamra úgy tekintek, mint egy történetre, mely fejezetekre bontható, melynek jelenlegi szakaszában az önidentitással és dekolonizációs törekvésekkel foglalkozom. Ebben fontos szerepet játszik az expresszív, játékos mintavilágom, amely sosem szorul háttérbe a sziluett mellett, hanem egyenlő félként prezentálom őket. Ez a megközelítés merőben eltér a kortárs európai designban domináló minimalizmusra és letisztultságra törekedő, „less is more” esztétikától. Az én olvasatomban, a „more is always more” filozófiáját követve, a határok feszegetésére és a médium átlépésére törekszem, a halmozás és túlzás eszközeivel élve.

A METU-n végeztél kézműves tárgykultúra, majd öltözék és kiegészítő specializáció szakon. Miért választottad ezt a pályát? Mi vonzott az iparágban?

Sokáig képzőművésznek készültem, azonban egy rosszul sikerült felvételi után elgondolkoztam, hogy valóban ez-e az utam. Ki akartam próbálni magam egy másik művészeti ágban és új kihívásokra vágytam. Ez a nyughatatlanság és kíváncsiság jellemzi a személyiségemet is. Volt egy időszak, amikor érdekelt a cosplay világa és vonzott a gondolat, hogy saját magam alkossam meg a ruhatáramat. Emellett a nyomottanyag tervezés kiváló médiumnak bizonyult a grafikai ismereteim kibontakoztatására. Ekkor döntöttem a divattervező pálya mellett, bár már gyerekként is érdekelt az öltözködés és a divat, mint önkifejezés. Igazából mindaz, ami meghatározza az identitásom és brandem alteregójának fő csapásirányát, arra a mindig pink outfiteket viselő, aranyos dolgokért rajongó kínai kislányra vezethető vissza, akire furcsán és megkülönböztetéssel tekintettek (kor)társai. Úgy érzem most körbeért a cselekmény szála az önazonosság terén.

Milyen céllal kezdted el a márkád/vállalkozásod építését?

A brandemre úgy tekintek, mint egyfajta entitás, amely lehetővé teszi a kritikai művészi munkát. Egy sajátos képi-és formai világ megteremtésére törekszem. Ennek során image kollekciókat, valamint környezetünket meghatározó textileket, tárgyakat és alkotásokat hozok létre storytelling, atmoszféra-és élményteremtő céllal.

Miért jelentkeztél a Talents Mentorporgramra?

Újabb kihívások elé szerettem volna állítani magamat, a brandépítés konkrétumai számomra eddig ismeretlenek voltak, így szerettem volna erre helyezni a hangsúlyt. Továbbá vonzó volt az ezzel járó workshopok és elismert magyar divat-és formatervező vállalkozások behind the scene látogatásainak lehetősége is.

Melyik workshop volt számodra a legkiemelkedőbb és miért?

Pajor Zsuzsannának a “Márkaépítés, branding fontossága márkázás”, valamit Chen Mónikának a “Márka koncepció one-to-one” workshopjait élveztem a legjobban, mely során márka identitás, annak fejlesztése és pozicionálása, a potenciális vevőkör, illetve közönség kialakítása, valamit a brand alteregójának meghatározása volt a fókuszban. Hasznos új tudást és perspektívát nyújtottak számomra, le tudtam modellezni a saját brandemre is a tanultakat.

A program során szakmai gyakorlat helyett márkafejlesztési személyes tanácsadáson vettél részt. Miért ezt választottad? Mit tanultál itt magadról és az iparágban való helytállásról?

A MOME mesterképzés alatt, az Artistánál töltöttem egy fél évet, így már volt lehetőségem belátást nyerni egy magyar divatmárka működésébe. Ezúttal szerettem volna saját magamra helyezni a hangsúlyt. Tisztázódott bennem, hogy milyen tervező nem szeretnék lenni, mi az én utam, illetve milyen márkát vagyok képes felépíteni az önazonosság jegyében. Tisztában vagyok vele, hogy egy kifejezetten nieche réteget célzok meg a munkámmal, amely Magyarországon egy szűkebb csoportot ér el. Azon dolgozom, hogy meghatározzam a közönségemet nemtől, kortól és kultúrától függetlenül.

Változott-e az elképzelésed a karriereddel, pályaválasztásoddal kapcsolatban a program hatására? Ha igen, hogyan?

El szeretnék merülni a homestyle designban is, melyek kiegészítenék és tovább színesítenék a„Sziszi Univerzumot”. A továbbiakban erre koncentrálok: hogyan tudok az öltözékek mellett más termékekkel is hozzájárulni a brandemhez és bővíteni a palettámat. Összművészeti törekvéseim vannak, minél több technológiai kísérletet szeretnék végezni a munkám során. Úgy gondolom, hogy a statement és image közvetítésének érdekében bármilyen médiumot fel lehet használni, amely erősíti az üzenetet.

Hogyan tervezed hasznosítani a mentorprogram során elsajátított ismereteket? Miben fejlődtél a legtöbbet?

Az önismeretben és önreprezentációban fejlődtem a legtöbbet. Egyértelművé vált, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy kortárs tervezőnek, milyen vállalásokat vagyok képes teljesíteni. Emellett körvonalazódik bennem, hogy mégis ki lehetne az alteregó alapján a potenciális közönségem, akinek az én történetem szól.

Lengyelországban Cieszynben, megjelent a Graduation Projects V4-es országokban végzett, válogatott designer diplomások munkáinak kiállításán.

A Busan Design Week keretein belül megjelent a munkámat díjazták divattervezés kategóriában. Külön öröm számomra, hogy a projekt eljutott Dél-Koreába a t, mely a koreai fiú bandák mentén, hommageként a feminin maszkulinitás kérdéseit dolgozta fel a kortárs divat olvasatában. A Budapesti Koreai Kulturális Központ Korea szalon 1.5 keretein belül kerekasztal beszélgetésen vehettem részt meghívott vendégként Lee Gyu Tak professzor mellett.Emellett a SS2024 BCEFW Young Talents divatbemutatós szereplésem is fontos etapként szerepel az eddigi pályafutásomban.

Mit üzennél a jövőbeli Talents mentoráltaknak?

Bár fontos, hogy apályázati és szakmai gyakorlati lehetőséget megragadjuk, egy idő után mérlegelni kell, hogy milyen hozzáadott értékeket nyújthatnak ezek számunkra a szakmai fejlődésünk során. Hosszútávon az önismeret és egészséges önkritika és a türelem legalább annyira fontos, mint a folyamatos nyitottság, és kíváncsiság. Azoknak ajánlom elsősorban a mentorprogramot, akik készen állnak még egy lépést megtenni a saját személyiség fejlődésük és karrierjük érdekében.

#staycurious